2010.10.03.
19:19

Írta: somogyig

Legalitás és moralitás közt

Előfordulnak nem kevés alkalommal olyan szituációk, amelyek során az egyes választások következményeinek tartalma miatt szinte képtelenek vagyunk dönteni. Antigoné Szophoklész drámájában két út előtt áll, ám mindkét út rossz: ha eltemeti halott szerettét, vétkezik a törvények ellen. Ha nem temeti el, akkor pedig belső erkölcsi-lelkiismereti válságot okoz magának. Akkor hát mi a megoldás?

Szókratész, aki szerint mindig világos, hogy mi a helyes út, és ez a világosság egyébként abban áll, hogy tudja-e az adott személy, hogy mi a jó (mert szerinte a Jó ismerete kategorikusan maga után vonja az annak szellemében való cselekvést is), utálta a görög drámákat. Pontosan azért, mert a drámaírók mindig olyan morális konfliktus elé állították hőseiket, amiből nem lehet pozitív eredménnyel kimászni.

Szókratész, Platón és Arisztotelész elkötelezetten védték a társadalmat mint produktumot ellenlábasaikkal, a természet-pártiakkal szemben. A civilizációt, vagyis az emberek életének közösségi szervező intézményét tartották az ember túlélésének egyetlen eszközének. Az ember önmaga esetlen a természetben, a ragadozó állatokkal, a rideg időjárással stb. szemben nem tudja hatékonyan megvédeni magát. Ha a természeti állapot uralkodik, akkor nincsenek törvények, nincs rend. Elengedhetetlen, hogy a társadalmi szerveződés tagjait törvények kontrollálják és védjék egymással szemben. A radikális természet-pártiak ezzel szemben több táborra szakadnak, az egyik nézet szerint a törvények a hatalmon lévők által konstruált, önkényes igazságok, amelyeket az alávetett nép elnyomása érdekében alkotnak, fenntartva ezzel azt a természeti törvényt, miszerint az erős elnyomja a gyengéket. Egy másik álláspont szerint pont a gyengék erőszakolják ki önmaguk védelme érdekében a törvényeket, ezzel próbálva ellensúlyozni a hatalmasok elnyomó törekvéseit. A törvényeknek mindig engedelmeskedni kell - mondja Szókratész. Ha vétkezünk, akkor az lényegében egyet jelent a Jó nem-tudásával. A bűn tehát a tudatlanságból ered. Szókratész elutasította a demokráciát mint államformát, logikusnak tűnne, hogy akkor ama államforma törvényeit is elutasítsa. De nem tette, perbe fogták, a tanács tagjai ki is mondták rá a halálos ítéletet, amelyet ő el is fogadott.

Az újkorban a társadalmi konstrukció problémaköre a társadalomfilozófia egyik sarkpontjává vált. Számos filozófus vizsgálta azt, hogy miként jöhetett létre az a társadalom, amelyet a fent említett ógörög gondolkodók annyira védelmeztek. Az emberek önálló individuumok, mi készteti tehát őket arra, hogy társas életet éljenek? Az ezzel kapcsolatos elméletek az ún. társadalmi szerződéselméletek: ezek az elvek valamilyen írásos vagy hallgatólagos beleegyező nyilatkozatot képzelnek el a társadalom tagjainak részéről. Antigoné szeretetből és a lelkiismeret parancsára eltemeti hozzátartozóját, vagyis a morálból kizárja a külső regulázó elvet. Példája a legalitás és a moralitás közt feszülő kiélezett ellentét fennállása. Csupán ideális esetben vezet mindkét cselekedtető elv ugyanarra a döntésre. Antigoné számára a moralitás győz, mert az belülről, az emberi érzelemből fakad; a törvény, vagyis a legalitás szava értelmi és külső. A törvény mindig objektív abban a tekintetben, hogy számára mindegy, A vagy B személyt bünteti; a moralitás válogat. Amikor egy törvény megkérdőjelezhető, akkor lép színre a moralitás. A nürnbergi per pontosan eme moralitás színrelépésének elmaradását rótta fel a vádlottaknak: a törvény szellemében jártak el, amikor zsidókat és más személyeket deportáltak és végeztek ki, de egy külső, mesterségesen alkotott regulázó erő sem írhat fel bizonyos univerzális, ezért aztán bensőnkké tett szabályokat: hiszen annyira életidegen az, hogy csupán valami kézzelfoghatatlan ideológia elégséges ürügy emberek válogatás nélküli legyilkolásához. Ne feledjük el, hogy az ember legalább kétféleképp véthet a törvény ellen: a fent említett moralitás parancsára, vagy pedig pont az immoralitás, tehát a bűn elkövetése által. Hogy egy adott cselekedet mikor bűn, arra a törvények választ adnak.

De mi a helyzet az erkölccsel? Az erkölcs miféle mércével mér? Vajon készen kaptuk-e, és ha igen, kitől, illetve léteznek-e olyan szabályok a morális emberek számára, amelyek minden helyzetben egyértelműen kijelölik cselekvésük helyes útját. A 20. század gondolkodói beismerték, hogy az ember a maga tökéletlen voltával csupán tökéletlen dolgokat képes megteremteni, ismeretei nem lehetnek tökéletesek és teljesek, az időbeli és történeti sodrásba belemerülve nem merevedhet időtlenné: sohasem lehet objektív és végtelen. Az erkölcs maga egy olyan eszmény, amely sosem tapasztalható. Nem lehet rámutatni, nem lehet megmutatni, csupán alkalmazni lehet a gyakorlatban. A zsidó-keresztény hagyomány minden etikai mércét Istentől eredeztet, vagyis egy olyan felettünk álló, abszolút és transzcendens hatalmat jelöl ki, aki megalkotott számunkra egy komplex rendszert, amelyet ha nem használunk, az Istennek nem tetsző cselekedet. A keresztény hit szerint Mózes megkapta a Tízparancsolatot a kőtáblákon. A rajtuk szereplő elvek (maximák) közül néhánynak a regulatív-tartalmi jellege a tiltás, vagyis azt mondja meg, mit tilos tennünk. Más maximák pedig köteleznek valamire.

Mindig távol állt tőlem az a szemlélet, hogy az Istenben nem hívők, más vallást vallók és az ateisták nem lehetnek erkölcsösek, mert az erkölcs kizárólag maga Istentől származik. Azt sem tartom elfogadhatónak, hogy a keresztény morál összes parancsa minden korra, minden társadalomra vonatkoztatható lenne. Nem tudom, mennyire tűnik humanistának egy olyan hit, amely az embereket képtelennek tartja arra, hogy maguktól, közmegegyezés alapján állítsanak fel erkölcsi mércét, és ne kelljen bármiféle transzcendenciához segítségül fordulniuk. Azokat a nézeteket, amelyek "erkölcskódexeit" autoriter módon, dogmatikusan, univerzalizálva (így bármi más alternatívát kapásból elutasítóan) akarnak ráerőltetni az emberekre, kifejezetten ellenszenvesnek vélem.

A jelenkor filozófiája úgy véli, adva vannak társadalmak, világnézetek, párhuzamosan egymás mellett létező értelmezési keretek, amelyek által egy tett morális megítélése relatívvá válik, amennyiben válogatunk eme keretek preferenciái között. A nyugati demokráciák a maguk zsidó-keresztény világlátásukkal ki akarnak emelkedni a sorból a többi paradigma fölé, és önmagukhoz akarnak mindent mérni. Abszolutizálják erkölcsüket, abszolutizálják lényegében egész világlátásukat, amikor azt mondják, hogy az egyetlen igaz hit Isten hite és az egyetlen igazság Istené. A pragmatista szemlélet felhívja a figyelmet arra, hogy nem különböznek ebben a tekintetben attól az öngyilkos fundamentalista terroristától, aki ugyancsak kizárólag istene igazságát hajlandó elfogadni és terjeszteni. Egyáltalán nem biztos, hogy az egyik mérce jobb a többinél. Egész egyszerűen csak más.

A kontinentális gondolkodók még úgy vélték, léteznek bizonyos tengelyek, amelyek mentén erkölcsünk szerveződik. Csakhogy nem találtunk objektív tengelyeket, mert valójában nincsenek is. Az univerzum önmagában se nem morális, se nem immorális. Az embereknek ahhoz nincs szükségük semmilyen istenre, hogy elfogadjanak bizonyos alapszabályokat. Ezzel persze a vallásos emberek természetesen nem értenek egyet. Maradjunk annyiban, hogy nincs olyan civilizáció, amely el ne ítélné az emberölést, a tolvajlást vagy a hazugságot. Eme közös nevező az emberek józan eszére (common sense) épít. Szókratész tétele, amely szerint az erény egyenlő a tudással, csupán idea, de abban talán egyetérthetünk, hogy a felelős életvitel a műveltség megszerzésével kezdődik. És talán nem kell állandóan Isten kezét fognunk, hogy felfedezzük magunkban az emberségességet, amely vezérelvként szolidaritást követel meg tőlünk.

Szólj hozzá!

Címkék: filozófia

A bejegyzés trackback címe:

https://kotelezok.blog.hu/api/trackback/id/tr802340023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.